Barátok közt

Két Teleregény megy évtized óta az Országban. Az egyiket, amiről a címet adtam, azt az RTL Klub csinálja, a másik meg a Bibó Szakkollégium egykori lakóinak életét mutatja be Fidesz címen. Utóbbiak most nekiestek az előbbinek, és ebbe lehet hogy belebuknak. 

Mindkét Teleregénynek huzamosabb ideje 2 millió nézője van, az egyik csapat távkapcsolóval, a másik 4 évenként egy lapra rajzolt X-szel fejezi ki szimpátiáját. A Barátok Közt néven futó sorozat viszonylag hétköznapi hősökből áll, akik épp csak annyival romantikusabbak az átlagembernél, hogy meseként nézhető és érthető legyen. A Fidesz című sorozat hősei a Négykezes Géppisztolyra világából bújtak elő, Őket nézőik csodálják, Las Vegasi és Chicagoi romantikára is mindig van tömegigény. És a két nézősereg között van ugyan átfedés, de azért alapvetően más társadalmi rétegek azok, akik az egyik vagy épp a másik rajongói. És tapasztalt médiások tudják, hogy amire igény van, azt ki kell elégíteni, és nem lehet az egyik típusú Teleregény nézőit a másik típusúhoz átterelni. Aki bort iszik, az nem iszik vizet, legföljebb belefullad, ha nagyon erőltetik.

És a Fidesz nevű chicagoi romantikusok most úgy döntöttek, hogy elég a konkurenciából: mostantól már nincs mese, illetve van, de csak egy: a Négykezes Géppisztolyra. Csakhát ez meg sehol se működött még, szociológusok a megmondhatói, hogy minden, amit betiltunk, az bújkálást és feketegazdaságot szül, legyen szó alkoholról, cigiről, drogról. Pedig mindezen tudatmódosítók hatása közelében nincs, mint a meséké, a mesék betiltásánál nagyobb öngólt nem lehet lőni, de a felcsúti focista most mégis megtette. Illetve hát csak megtenné, de elszámították magukat: nem szoktak hozzá ahhoz, hogy valaki ellenáll, és most láthatóan megzavarodtak ettől az új fejleménytől. Egy ideje amúgy is azt érzem, hogy elszakadtak kicsit a valóságtól, és már elkezdenek stratégiai hibákat véteni, de ezeket majd egy másik cikkben foglalom össze.

Szóval elvenni az emberek meséit, az öngyilkos vállalkozás. Mindig, mindenütt. Ugyanis egy olyan féldiktatorikus közegben, ami hatalmát népbutításra, és a nép lenyomására építi, mindig kell szelepet hagyni. Ha sokmilliós az a társadalmi csoport, amelynek az élet valósága örömtelen brusztolás, akkor hagyni kell, hogy legalább esténként álmodozhasson. És amit saját életében nem él meg, mert nem lehetséges, vagy mert nem elég bátor hozzá, azt legalább mesében megnézhesse, és beleélhesse magát a Hősök szerepébe. Ha ezt elveszik Tőle, akkor nem lesz már hová menekülnie, és kénytelen lesz szembenézni a valósággal, az meg aligha tenne jót a népbutításra épülő hatalomnak.

Az RTL Klub szuperjól reagált mikor a reklámadónak nevezett bandatámadást arcba kapta. Nem pöcsölt, rögtön benyögte, hogy akkor nem lesz Barátok közt, bocsi. Csakhát per pillanat még Fideszék azzal vannak elfoglalva, hogy valahogy fölfogják: mostantól az Ő Ügyeik is nyilvánosságra, és milliós, mindennapi nyilvánosságra kerülnek. És próbálnak mindenféle eszközzel fogást találni, hátha el lehet hallgattatni a Híradót, ami mostanra valóban a címének megfelelően működik. Csakhát ha egy picit fölfüggesztenék a pánikot, rájöhetnének: ezt a Háborút még Nekik sem lehet megnyerni. Az RTL Klubnak ugyanis nem a Híradója a legfőbb fegyvere. Az RTL Klubnak a Barátok közt a legfőbb fegyvere, amit mégcsak be sem kellett vetnie eddig, és már így is minimium erőegyensúly áll fönn a csatázó felek között.

A mai magyar valóságban az alkotmány kiüresítéséért, a magánnyugdíj lenyúlásáért, egy vezető netes híroldal kicsinálásáért csak ezrek mennek utcára, mert ezek olyan távoli dolgok, értelmiségi sipákolásnak tűnnek. Ezek az átlagpolgár számára értelmi, és nem érzelmi dolgok, nem találkozik velük minden nap, vagy legalábbis nem tud róla. De ha egyszer a Barátok közt idősávjában nem a következő rész képsorai villannak föl, hanem csak ennyi: "Berényiék meghalnak, ha nem jöttök a Kossuth térre mindahányan", akkor ott forradalom lesz. Láthatóan egy fáradt, kiégett népet nehéz megmozdítani, újra életre lehelni. Saját magáért nem hajlandó kiállni, szinte mindent lenyel, ha kiskanalas precizitással adagolják. De ha Isauráért annak idején pénzt gyűjtöttek, akkor csak képzeljük el, mit tesz meg 2 millió ember Berényiék megmentéséért. Mert ezek az emberek már régóta nem a saját életüket élik, hanem a Barátok közt főszereplőiét. És azt magyar virtussal meg is fogják védeni.

Bármiáron.

Éljenek a Komszomolisták!!!

Nakérem, reggeli írásomra a fészbukos demokrata csoportok reakciója pont olyan mint várható volt, nem tűrik az aczélgyörgyi kultúrpolitika újraéledését és ennyi. Napersze ez nem vonatkozik az ominózus Anti DK Csoportra, hogy mennyire nem, azt most röviden elmondom és megmutatom.

Kezdődött reggel azzal, hogy egy Igazi DK-s, aki abban a csoportban szintén Adminisztrátor, és soha semilyen cenzúrázást nem tett, Önmaga föltette az írásomat a Csoportba. Örömmel láttam, nem véletlenül írtam mindig személyre szólóan, és nem általánosítóan az ottani cenzori tevékenységről. Az ugyanis sokcsoportnyi tapasztalatom alapján NEM a DK gyakorlata, hanem épp annak ellentéte, ezért is szigetelődött el. És egy valódi DK Tag, és egyben Admin megunta az Admintársak Aczélos tevékenységét, és kezébe vette a demokrata minimum helyreállítását. Na, vajon mi történt? Az írásom Vele együtt ment a süllyesztőbe. A DK Tag Admin már nem Admin többé. Páran megpróbálkoztak még föltenni az írásomat, de természetesen törölték minden esetben, és bomlasztónak lettek nyilvánítva a Tölgyes Péteri Kiscsoport által.

Már ez sem gyenge teljesítmény, gondolom ezt demokratáknak, DK-soknak nem kell túlmagyaráznom, de ami ezután jött, az már az én amúgy nem annyira gyenge fantáziámat is meghaladta. Mutatom mindjárt fotón is, előre csak annyit: szó szerint megalakították a Komszomolt, aminek az elve a hírhedt: Aki nincs velünk, az ellenünk van. Minden olyan tagot, aki a Tölgyes-féle Csoportnak - innentől így nevezem, a DK-hoz semmi köze - aszerint fognak megítélni, hogy tagja-e az általam alapított Demokrata Oázis Csoportnak is. És amennyiben igen, úgy választania kell a két csoport között, egyszerre mindkettőben nem lehet tag, akkor ugyanis bomlasztó... Elképesztő, ez már messze nem Aczélgyörgy, ez már Révai Elvtárs. És akkor mutatom:

Aki szerint ilyen magatartásnak bármi köze van bármiféle demokráciához, a Demokratikus Koalícióhoz, annak őszintén gratulálok, mert ezt az ellentmondást már nagyon erős érzelmi szűrővel lehet csak föloldani. De hátha Valakiknek sikerül, Nekik üzenem:

Éljenek a Komszomolisták!!!

Szamizdat lettem

Sok helyen a Blogom már eddig is tiltott olvasmány volt, de azok többnyire olyan helyek, amikről úgysem gondolja senki, hogy közük lenne a demokráciához. Nem zavar, ha Fidesznyikek, vagy Jobbnyikok törlik azonnal az írásaimat, hozzátartozik a bloggerélet savaborsához.

Az viszont zavar, ha ezt magukat demokratának mondók teszik. Mint Olvasóim nyilván már látták, a demokrácia alapelveinek védelme esetén nem teszek senkivel kivételt, ott nincs Narancs, vagy Fekete, vagy Piros vagy Kék. Aki pedig nem érti, hogy a vélemény-, és a sajtószabadság mennyire a legalapvetőbb demokrata érték, annak javaslom elolvasni a 12 pontot, meg a Függetlenségi Nyilatkozatot. És annál veszélyesebb az Országunk jövője szempontjából nincs, mintha a magukat demokratáknak hazudókat nem szigeteljük el. Nem létezik kompromisszum demokraták és nemdemokraták között, a tűz meg a víz az nem keverhető össze, nem is szoktuk a hétköznapokban.

Személyemben ki lettem már tiltva sok helyről, beírásaimat törölték, aztán persze engem is. Ahol annak jelentősége volt, megtettem a szükséges lépéseket, hogy a vélemény-, és sajtószabadság védelmében legalább én lépjek, ha azt mások merő megalkuvásból nem merik megtenni. Ugyanis akik valóban értik, mit jelent a demokrácia, azok azt is tudják, hogy azt minden ponton és kímélet nélkül védeni kell, vagy pedig apró lépésenként elfogy. Pont így tesz Orbán is: szinte feltűnés nélkül, centiméterenként szívja el a szabad levegőt, és akik ilyen ügyben megkötik a maguk kis önmegnyugtató kompromisszumát, azok egyszer csak arra ébrednek, hogy eltűnt körülöttük a demokrácia.

Kocsis Mátétól le vagyok tiltva, Komássy Ákostól dettó, Fodor Gábortól szintén, tegnap óta netes hangja, Rózsamisi is letiltott, de ezek normális dolgok. Már annyiban azok, hogy egy percig nem gondolom Őket demokratáknak, így a meglepetésérték a viselkedésükben nulla. Kicsit meglepő egyébként, hogy az ELÉG! nevű félnarancs-féljobbik helyről nem tiltottak ki, pedighát az sok tízezres közönség, ahová a legkeményebb antifidesz cikkeket szoktam fölrakni. Szóval azért ciki a magukat demokratáknak habosító aczélgyörgyöknek, ha egy félszéljobber portál demokratább náluk, dehát ez legyen az Ő bajuk, meg persze az is, hogy én meg ezt folyamatosan napirenden tartom. És fogom is, senkinek ne legyen kétsége, az alapvető szabadságjogok, és egy blogger számára pedig különösen a szólás-, és sajtószabadság védelme állandó feladat.

Szóval sok nemdemokrata helyen lettem már szamizdat, ami azt jelenti, hogy az írásaim a Tiltott kategóriába esnek. Bárki teszi föl Őket, először magát a cikkemet törlik, aztán ha a fölrakó okoskodik, akkor Őt is. Nettó bolsevizmus, aki nincs velünk, az ellenünk van, ésatöbbi szép Rákosi hagyomány. Csakhogy most újabb helyen lettem szamizdat. Na, kitalálja a Kedves Olvasó, hogy hol? Segítek kicsit, bár szerintem sokaknak rögtön beugrott a helyes válasz. Van egy DK nevét viselő csoport, aminek Főadminja maga is DK Tag. Ott először cenzúrázgatva lettem, aztán meg kitiltva, ennek kapcsán a DK Etikai Bizottságához is fordultam, és az olvasottsági adatok alapján nagy vihart is kavart a dolog. De az egy dolog, hogy én ki vagyok tiltva személyemben, oké, várjuk meg, mit mond ebben az ügyben a DK etika. De már az írásaimat sem olvashatja ott senki. Mondom mégegyszer: a DK nevét viselő csoportban, amit DK Tag adminisztrál, nem jelenhetnek meg az írásaim. 3500 csoporttag bármelyike is megpróbálja ezt, azonnal törlik az írásomat, és rögtön elkezdik leárulózni és finoman fenyegetni azt a csoporttagot, aki ilyesmire vetemedett.

Nakérem, ez a helyzet. Tiltott olvasmánnyá vált a Blogom egy DK nevét viselő, DK tag által adminisztrált csoportban. 3500 ember egyike sem teheti meg, hogy a többi 3499 ember számára azt hozzáférhetővé tegye. Ezt hívják betiltásnak, nemde. A betiltott írást pedig szamizdatnak. Van a demokrata csoportokban egy olyan általánosan gyakorolt elv, hogy náci irodalmat törlünk. Magyarul a Mein Kampf-tól a kurucinfóig bámiféle behivatkozást az adminisztrátorok törölnek és a föltevőjét figyelmeztetik. És semilyen más alapelven írásokat nem tiltanak be semilyen demokrata csoportban. Illetve hát mostantól egy magát demokratának nevező helyen én is abba a kategóriába estem, mint a Mein Kampf, vagy a kurucinfó. Nem fedeztem föl magamon a náculás jeleit, meg szerintem senki más se, de abban a DK-s csoportban az a DK Tag adminisztrátor engem tulajdonképpen náci irodalomnak minősített. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy betiltásom is megy a DK Etikai Bizottságához.

És akkor most várok...

Emlékeztető levél Fodornak a múltról

Kedves Gábor! Érdeklődéssel olvastam "visszaemlékezésedet" a Gyurcsány interjú kapcsán a szakértői kormányról, meg ilyen dolgaidról. Éshát hogy Ferisen fogalmazzak, hamár általa kaptad ezt a memóriázós indíttatást: nem fejtetted ki az Igazság minden szeletét. De semmi baj, én most megteszem.

Arra emlékszel, Gábor, mikor én voltam a téma az SZDSZ Fővárosi Választmányában, és Magad Pártelnökként voltál az előterjesztője a Szabó Gábor kollektív elítélésének? Biztos emlékszel, hisz ha ilyen jó a memóriád, akkor csak beugrik, hogy azt a Választmányi Ülést szerény személyemnek szenteltétek egész csapatoddal, hisz a Neked a Népszavában írt nyílt levelem nagyon kiborított Téged. Büszke voltam erre, ma is az vagyok, mert egy szánalmas ámokfutást sikerült lelassítanom. Jelzem, még ahhoz is "bátortalanok" voltatok, hogy legalább kizárjatok az SZDSZ-ből, bár biztos csak a dolog nehézsége miatt hátráltatok meg, ugyanis semmi antiliberális dolgot nem követtem el, Te viszont annál inkább. Na, de akkor ugorjunk, és akkor mesélek.

A Te gerinctelenkedésed, Kedves Gábor, akkor kezdődött, amikor az SZDSZ kilépett a koalícióból. Kevesen tudják, de a kilépés valós indoka nem a Gyurcsány Kabinet megbuktatása volt, hanem inkább annak megerősítése saját pártjával, az MSZP-vel szemben. Nyilvánvaló volt kezdetektől - az Őszödi Beszéd csak a leglátványosabb, de nem az egyetlen eleme volt a folyamatos fúrásfaragásnak - hogy a Feri igazi ellenségei nem a túloldalon vannak, hanem a saját pártjában és annak is a vezetői között. És egyre mélyebben nyomták a kést a bordái közé, és a Feri végül ebbe ki is vérzett: mikor kirúgta Horváth Ágnest az egészségügyi miniszteri székből, akkor egyértelmű lett, hogy már gúzsba kötötték. Azt a pozíciót ugyanis a koalíciós megállapodás az SZDSZ-nek adta, és egyeztetés nélkül ilyen egyoldalú lépést nem lehet megtenni. Ugyanaz volt, mint mikor Medgyessy annak idején Csillagot akarta kirúgni a Gazdasági Miniszteri székből, és akkor az SZDSZ keményen vissza is lőtt a koalíciós megállapodás felrúgása miatt. Ez csak azért fontos, hogy rögzítsük: mindkét esetben az SZDSZ-en múlott a parlamenti többség, és Medgyessy esetében ez a Miniszterelnök eltávolításával járt, míg a Ferinél ez szóba sem került.

Pedig lettek volna ajánlkozók MSZP részről, de erről majd később. Akik rákényszerítették Gyurcsányt, hogy szegje meg a koalícis szerződést, azok arra számítottak, hogy az SZDSZ ugyanúgy fog reagálni, mint Medgyessy idején: kér egy másik MSZP-st Miniszterelnöknek, és Gyurcsánynak annyi. De az SZDSZ ennél okosabb volt, merthát Kóka volt a Pártelnök, nem a Fodor. Kilépett a koalícióból, és megfogalmazta, hogy mit vár el a Kormánytól, hogy azt továbbra is támogatni tudja. Lehet, hogy ez kívülről úgy tűnt, mintha kormánybuktatás lett volna, pedig pont nem az volt. Ha ugyanis az MSZP-nek eltűnik a többsége a Parlamentben, akkor kénytelen tárgyalni az SZDSZ-szel. És az ilyen tárgyalások a Miniszterelnök mozgásterét növelik saját pártjával szemben: kénytelenek a Főszocik belemenni a Ferivel szemben engedményekbe, vagy a Feri nem tudja hozni az SZDSZ-t, hisz csak Ővele tárgyal Kóka. Szóval a koalícióból való kilépés a Feri erősödésével és az Őszödi Főszocik meggyengülésével járt.

Kóka pedig letett egy csomagot az asztalra, 400 milliárd forintról, ami az ország költségvetésének kábé 1 százaléka, és azt mondta: ha ezeket a döntéseket a Szocik elfogadják - csupa gazdaságfejlesztési elképzelés egyébként - akkor megszavazza az SZDSZ a kötségvetést, és marad a többség. És akkor vissza Fodorra, nézzük mit tett Ő eközben. Mikor az SZDSZ kilépett a koalícióból, akkor minden miniszteri, államtitkári meg ilyesmi pozíciókat azonnal leadott. Egy kivételével. Na, ki lehetett az, aki ezt nem volt hajlandó megtenni? Fodorgabi, persze. Ő elkezdett kavarogni, hogyhát Ő nagyon szeret ám miniszter lenni, és ezért nem mond le, csak beteszi a páncélszekrénybe a lemondását, és majd lesz vele valami később. Na, ettől azért az SZDSZ-ben elégséges mértékben fordult ki mindenkinek a bele, hogy pár nap múlva aztán nyögvenyelősen Ő is visszaadja az AUDI-kulcsot. Merthát közben elindult az SZDSZ elnökválasztási procedúrája, elég mocskos történet, de most maradjunk a főcsapásnál.

Az egész Kóka kontra Fodor elnökválasztási kampányban a Kóka vitte tovább az elvi vonalat: kívülről támogatjuk a Gyurcsány Kormányt, ha az teljesíti a pontosan megfogalmazott feltételeket. És Fodor volt az, aki első perctől a menjünk vissza minél gyorsabban a koalícióba "elvet" követte. Elég feltűnő volt a dolog, mert mint mondtam: a külső támogatás Gyurcsányt erősítette a Főszocikkal szemben, míg egy koalíciós visszamenés szabad kezet adott volna az Őszödieknek a Feri gyors lemészárlására. Ugorjunk egy nagyot, egészen az elnökválasztás napjára, ami végül Fodor 2 szavazatos győzelmével végződött. Ez is megér egy misét, de nem most. Szóval Kóka elmondta a szokásos szöveget, hogy 400 milliárdos gazdaságfejlesztési csomag, és külső támogatást kap Gyurcsány, Fodor meg elmondta, hogy legyünk jóban a Szocikkal, és mily csúnya is Kóka, hogy feltételeket szab a Szociknak. Fodor persze az SZDSZ megélhetésijeire játszott, akik MSZP-SZDSZ közös emberekként voltak az országban szerteszéjjel felügyelőbizottságokban a nagy országos cégektől a helyi önkormányzatokig. És persze Ők vették is az adást: Fodor nyert, hazament, örült, aludt egyet, ééééésss...

Nagyjából másnap bejelentette, hogy Gyurcsánynak mennie kell. Hopp. Az elnökjelölt, aki azért bírálja előzőleg Kókát, mert feltételeket mer szabni a Szociknak, másnap egyenesen Miniszterelnököt akar buktatni. MSZP Miniszterelnököt akar buktatni az az SZDSZ Elnök, akit azért választottak meg, hogy barátkozzon a Szocikkal... Ha van 180 fokos pálfordulás, akkor ez az. Éshát föl is ment a pumpa sokunkban az SZDSZ-ben ettől, és neki is pattantunk minden ponton - párton belül és azon kívül is, a nyilvánosságban - a Fodorizmusnak. Ja bocs, a Fodorizmus annyit jelent: liberális zászló mögé rejtett amoralitás és nullgerinc. És az is látszott, hogy Fodor ilyetén Gyurcsánytakarító szándékát a Főszocik táplálják. Megvolt ugyanis a Miniszterelnök-jelöltjük Kiss Péter személyében, csak nem merték MSZP-n belül megvívni a csatát, ezért aztán Fodort használták ilyen célra. A játszma lényege annyi volt: Fodor beleköti magát egy "szakértői kormányzás" valamibe, az SZDSZ parlamenti képviselői pedig mindaddig nem szavaznak meg semmit a Gyurcsány Kabinetnek, amíg van olyan, hogy Gyurcsány Kabinet. Így aztán a Feri mozgásképtelenné válik, az Őszödiek kicsit úgy csinálnak, mintha szakértő Minelnököt keresgélnének, aztán jobb híján benyögik Kiss Pétert, akit végül ugyancsak jobb híján a Fodor elfogad nagyduzzogva, vagy inkább az előzetes forgatókönyvüknek megfelelően. Taps, Gyurcsány kinyírva, Főszocik végre kezükbe kaparintják Kiss Péteren keresztül a Minelnöki posztot, hamár 2004-ben az nem sikerült, és ennyi, mehet a mutyi még másfél nyugodt évig.

Csakhát Kóka meg betette ebbe a remek tervbe a keresztrudat. Ő volt ugyanis a Frakcióvezető, és az SZDSZ parlamenti képviselőinek többsége Mögé sorakozott föl, nem Fodor mögé. Biztos emléxik a publikum micsoda harcok dúltak akkortájt az SZDSZ Frakciója és Pártelnöke között, na ezek a harcok erről szóltak. Sikerült is megakadályoznia Fodor tervét, nem sikerült a "szakértői kormányzás" című kamut Kiss Péterré változtatni. Folytathatnám persze tovább még, de látom, sok kezd lenni a sztori, és úgyis ez volt a leglényegesebb. Mikor Fodorgabi utólag a szakértői kormányzásra, mint komoly fölvetésére emlékezget, akkor sajnos megcsalja a memóriája. Az nem volt egy percig sem valós cél, Gáborunk csak azért beszélt erről, hogy valahogy kipöckölje Gyurcsányt a Miniszterelnöki székből és végre jöhessen az áldott jóbarát: Kiss Péter. Csakhát ez a gyönyörű terv Kóka frakcióvezetői, meg párunk párton belüli ellenállásán megbukott, és aztán jött az EP Választás, ami amúgyis a Fodor vezette SZDSZ-ről kimondta a végítéletet.

Gabesz, kellett ez Neked?

A Kihívás Napja

Feri bejelentkezett 2018-ra, és jól tette. Mint kritikus támogatója a legutóbbi mélyriportjára kivételesen csak annyit tudok mondani: briliáns. Pont az van benne, aminek lennie kell: Orbán kihívását tetszettek olvasni.

Gondolkodtam, hogy vajon megírjam-e ezt a cikket, nem okozok-e kárt ezzel, de aztán eldöntöttem: függetlenként két dolog miatt is meg kell írnom. Egyrészt, mert ahogy látom, sokan félreértették ezt a kulcsriportot a támogatói közül, nem árt tehát elmondani, mi miért történik. A másik, hogy ha ezt a stratégiát most elmondom, azzal nem okozok kárt, mert úgyis kivédhetetlen. Olvasóim megszokhatták, hogy ha valamivel nem értek egyet Gyurcsány, illetve a DK politikájában, azt szóvá teszem, a független attól független, hogy ilyesmiket is csinál. De mivel egy ideje érzem és értem, hogy milyen irányba mozognak a fogaskerekek, ezért aztán a hibának LÁTSZÓ dolgokat nem írtam meg. Pedig a Feri mást nem csinált az utóbbi hetekben, mint ahol csak megfordult, nyilatkozott egyet az önkormányzati összefogás szükségességéről. És én nem jöttem az azonnali ellenérv-készlettel, mert vártam. És a tegnapi interjú után már biztos vagyok benne, hogy jól tettem.

Rengeteg olyan véleményt láttam tegnap mindenfelé, hogy ugyanmá, mire jó ez az önostorozás. Előre kell menni, nem elbizonytalanodni és elbizonytalanítani, meg ilyesmi. Csaxólok akkor: pont hogy az előremenés bejelentése a riport. Előre ugyanis úgy lehet menni, ha az ember elszakítja a múlt szálait. És pont ez történt: tételes és részletes bocsánatkérés mindazokért a hibákért, amiket valóban elkövetett. És akkor értsük meg, hogy ez miért is fontos, sőt a legfontosabb: megérkezett ugyanis a Jövő Gyurcsánya, és letette az út szélére a régi Gyurcsányt. Hosszú évek óta folyik a karaktergyilkosság ellene, ám innentől ez ellehetetlenül. Egyrészt az emberek imádják, ha egy politikus nem hibátlan: annál becsülendőbb és szimpatikusabb dolog, mint bocsánatot kérni, tán nincs is. Nettó lélektan: senki sem hibátlan, és egy plebejus politikusnak, aki a Népből táplálkozik, nem is szabad tévedhetetlennek lennie, hisz a nép gyermekei sem azok. A Feri pedig az egyetlen plebejus politikus, beszéli a Nép nyelvét, és most ki is mondta a kulcsmondatokat. Az egyik oldalon ott van akkor mostantól a magát tévedhetetlennek mutató dölyfös Orbán, a másik oldalon pedig az Ember, akit Gyurcsánynak hívnak. Nem kétséges, hosszabb távon a Nép ki mellé áll.

Szóval mivel fogják innentől karaktergyilkolni? Minden olyan dolgot, amiért eddig támadták, azt hibaként elismert. Az emberek pedig nem szeretik, ha azt rugdossák tovább, aki megbánta bűneit. Az öntörvényű, hatalomvágyó, székéhez ragaszkodó ésatöbbi jelző többé nem használható, szerintem ülnek is a Vérnarancsok, hogy most mihez kezdjenek. Egyszerűen a Feri kiállt, kinyitotta a zubbonyt és annyit mondott: ide lőjetek. És innentől aki lő, azt a Nép kíméletlen, embertelen valakicsodának fogja tartani, úgyhogy erősen ellenjavallt a továbbiakban bármi ilyesmi. Aki mostantól Gyurcsányra céloz, az saját magát fogja telibe trafálni. A sebezhetőség megmutatása egy vérbeli politikust valójában sebezhetetlenné tesz. Az Új Gyurcsány az megfontolt, már nem öntörvényű, nem hatalomvágyó, az képes a hibák fel-, és beismerésére. Ez pedig már nem politikusi, hanem államférfiúi erény.

Az önkormányzati összefogással kapcsolatos nyilatkozatait is ezért nem bíráltam: éreztem, hogy valamiféle ilyen irányt vesznek a dolgok. Ebbe illeszkedik a július 12-i DK Tüntetés is Orbán ellen, és létük egyik legnagyobb hibáját követte el mind az MSZP, mind az Együtt azzal, hogy nem reagált azonnal pozitívan erre. Egyszerűen semmi stratégiai és taktikai érzéket nem mutattak ezügyben, vagy inkább így mondom: ezügyben sem. Van az egyik oldalon egy Ember, aki harcot hirdet ellensége, ellenségünk: Orbán ellen, és nem akarja fölmorzsolni ellenzéki társait, másrészről meg van két olyan balos tömörülés, amelyik sikeresen bemutatta végtelen kisstílűségét. Egyszerűen a nagyvonalúság és harcosság akkora kontrasztot teremt az Együtt és az MSZP kivagyiságával és passzivitásával szemben, hogy még a legkomolyabb máspárti szavazóknak is föltűnik, bármennyire is elkötelezettek voltak eddig. Innentől meg aztán nagyjából mindegy, mi lesz az önkormányzati választáson. Itt már Gyurcsányra és a DK-ra figyel valójában mindenki és július 12. után pedig az MSZP és az Együtt egyszerűen átcsúszik a futottak még kategóriába.

Szavazóik ugyanis természetesen el fognak menni a Tüntetésre, és mikor egy szavazó már eldönti, hogy nem a pártját, hanem a szívét és elveit követi, akkor az onnantól már meg is tette a pártjától való eltávolodás első és kulcsfontosságú lépését. Az Orbán elleni tüntetés már nem párttüntetés lesz, hanem a demokraták naggyűlése. Ott lesznek azok, akik ma még az Együtt és az MSZP szavazói, de pártjaik meg nem lesznek ott. És akkor a Demokratikus Koalíció neve új értelmet nyer: Demokraták Koalíciója, nem pedig magukat demokratáknak tartó pártok összefogásáé. Nem a Feri szívja el a többi ellenzéki párt szavazóit, hanem azok taszítják el Őket saját maguktól. Aztán majd lehet sírniríni, mert biz a végső hatása pont az lesz, mintha a Feri elszívni akarna: a demokraták mind megérkeznek a DK-hoz. Így aztán már egy önkormányzati választási együttműködés sem az lesz majd, ami eddig lett volna: nem egyenrangú felek koalíciója, hanem inkább a gólyavisziafiát játéka. A nagy cipeli a hátán a piciket, és már senki sem fog odafigyelni a picikre többé.

Három kulcsesemény egymásutánisága eldöntötte a jövő nagy kérdését: Ki lesz a Váltópárt? Gyurcsány tételesen elismerte mindazon hibáit, amikkel eddig Őt karaktergyilkolni tudták, innentől nincs miért nem rá szavazni a bizonytalanok között sem. Meghirdette az Orbán elleni harc első nagy utcai fordulóját. És erre az egyetlen létező rossz választ adták a "szövetségesek": elutasították. Hát ez a három esemény így egyidőben el is döntötte a következő négy év ellenzéki politikáját, mind annak irányát, mind jellegét, és azt is, hogy azt kik fogják végigvinni. Az erők koncentrálása megkezdődött, és azon az úton kezdődött meg, ami a magyar szavazók lelkivilágának megfelel: egy Nagy és esetleg pár kicsi. 1990 óta Magyarországon választást még csak nagy párt tudott nyerni, több középpárt soha, egyszerűen a bizonytalanok nem hajlandók kockáztatni: vagy az erősre, a nyerésesélyesre szavaznak, vagy senkire. És itt hónapokon belül látszik majd a közvéleménykutatásokban, ahogy a DK kilő fölfelé, az Együtt meg az MSZP pedig bezuhan az 5%-os parlamenti küszöb alá. És már kész is a Váltópárt, lehet végre egységesen, és erősen nekiindulni a hosszú és kompromisszummentes harcnak.

És győzni.

Vajon mi Tuareg titkos célja???

Mivel sok helyen mószerolnak azzal, hogy az egész bloggerkedésem nem más, mint hadművelet a Nyolcker polgármesterségének elnyeréséhez, ezért most pontosan elmondom, hogy mi köze e kettőnek egymáshoz, és mit fogok tenni az önkormányzati választáson.

Először is: pozícióéhségem nulla. Nem sok olyan politikus van az országban, aki elvi okokból, egzisztenciáját otthagyva mondott le vezető pozícióról. Én ezt két esetben megtettem: 2007 októberében önkormányzati képviselőségemről, és 2011-ben a Nyolcker legnagyobb intézményének vezetéséről. Ezek a TÉNYEK. A tevékenység mozgat, és mindig pont annyi pozíciót szerzek hozzá, ami annak elvégzéséhez szükséges. Bőven beértem a kerület szürke eminenciási szerepével, évtizeden át másokat toltam előre a reflektorfénybe, akik pedig beleláttak a valós vezetésbe, azok tudják, hogy ki mit tett le az asztalra a valóságban. 2002-ben lehettem volna MSZP-SZDSZ közös polgármesterjelölt, abban a 2002-ben, mikor a seprűnyél is megnyerte volna a polgármesterválasztást. Csak rajtam múlott a döntés, és én azt ELVI OKBÓL visszautasítottam. Most sem érdekel maga a polgármesteri poszt, csak a Kocsis Máté által elkövetett bűnöket és hibákat más pozícióból nem lehet orvosolni, mint a kerület egyszemélyi vezető pozíciójából. Ámde...

Én soproni gyerekként, fogorvosként nem azért választottam a nyolckeres politizálást, hogy elveket bármikor föladva a hitelességemet elveszítsem. A Lővérekben - Sopron gyönyörű fenyveserdeje - fölépített szokásos fogorvosi luxusvillából szemlélhetném, hogy küzdenek mások az ország megmentéséért, és nyaranként a Bahamákon lógathatnám a lábam a vízbe. Ehelyett itt küzdök immár 15 éve a Józsefvárosban, a legrosszabb hírű kerületben, hogy segítsek fölemelni annak jobb sorsra érdemes Népét. Nekem ez a küldetésem, ez a végzetem, és ezt is fogom tenni, a polgármesterséget meg, mint pozíciót, továbbra is magasról leszarom. Három egymást követő polgármester főembereként én voltam a város alatt a pizzatészta: összefogtam az eltérő akaratokat egy egységes egésszé, amivel sikerült is kihúzni a kerületet abból a kakiból, amiben a rendszerváltás idején volt. És mindegyik polgármester, tökmindegy milyen pártból, egy idő után elkurvult, és három ilyen tapasztalat elég ahhoz hogy tudjam: nem fogok mást elfogadni negyedikként, mint saját magamat, azon egyszerű oknál fogva, hogy csak magamról tudhatom biztosan, hogy nem válok politikai ribanccá.

Szóval a polgármesteri poszt egy cselekvési lehetőségekkel felruházott pozíció és semmi több. És én ráérek, a családom minden tagja rendkívül hosszú életkort ért meg, 46 évesen sietnem csak egy dolog miatt kell: a kerületem zuhanása miatt. De mondom: mivel a következő évtizedekben a Nyolckerrel nekem tennivalóm lesz, és sok, ezért a hitelességem megtartása mind a magam, mind a kerület szempontjából stratégiai, és nem taktikai kérdés. Magyarul: én ráérek, a kerület ugyan kevésbé, de rossz kompromisszumokat még időlegesen sem kötök. Tehát, akkor az egyes elképzelhető önkormányzati választási szitukra most KŐBE VÉSEM, mit fogok tenni. Szavamat meg soha nem szegem, aki már kötött velem megállapodást - párszázan ezt megtették már - azok tapasztalatukkal igazolják ezt. Tehát amit leírok, az ÚGY LESZ, és sehogy máshogy.

Hárompárti megállapodás - ezen a következőkben a DK-Együtt-MSZP hármast értem - esetén NEM INDULOK polgármesterjelöltként. Nem leszek bűnbak egy rettenetes vereségben, ha úgy tetszik nem leszek a kerület gyurcsányahibása. Nincs rajtam kívül olyan ember, aki Kocsist le tudná győzni, de erre majd az érintettek élesben rájönnek, nincs erről egyelőre több mondanivalóm. Nem fogok kampányolni sem pro, sem kontra, egyszerűen a választási kampány időszakában nem lesz nyolckeres politikai téma a Blogomban. Ha valami csoda folytán ez a hárompárti formáció engem kér föl polgármesterjelöltnek, azt NEM VÁLLALOM, ugyanis a helyi szocialistákkal nekem nincs közösködni valóm, ezt Olvasóimnak gondolom nem kell megindokolnom, miért. Tehát hárompárti indulás esetén NEM INDULOK el a választáson, nem kívánom a totál esélytelen meccset bűnbakként zárni. Foglalkozom majd más dolgokkal a kampány ideje alatt, aztán persze a választás másnapján majd a nyilvánosság számára levonom a történések konzekvenciáit.

Kétpárti - DK-Együtt - együttműködés fölkérését polgármesterjelöltségre VÁLLALOM, megverni Kocsist így sem fogjuk, egyszerűen az MSZP elmúlt évekbeli politikája a ballib szavazókkal megutáltatta a politikát, és még az én húzóerőm is kevés lenne a reális győzelemesélyhez. Megszorítani meg tudnánk Kocsist, elhoznánk pár önkormányzati képviselői egyéni helyet is a listások mellé, de a kerület kormányzása döntő eséllyel a Fidesz kezében maradna. Ez esetben erős ellenzék jönne létre, amelyik vezetésemmel nagyjából néhány hónap alatt sarokba tudná szorítani a kerületi Narancshatalmat.

Kétpárti - DK-Együtt - együttműködés által állított MÁS polgármesterjelölt esetén ugyancsak NEM INDULOK, nem fogom az esélyeiket csökkenteni. Passzív szemlélődéssel követem az eseményeket, és a választás után majd összefoglalom a tapasztalatokat.

A három párt önálló indulása esetén a DK fölkérését vállalom, más pártét nem. Amennyiben a DK MÁS polgármesterjelöltet állít, úgy NEM INDULOK, tekintettel arra, hogy saját szavazóbázisom épp miattam most is a DK mellett állt, és nem kívánom a DK mostani kerületi ellenzéki elsőségét elvenni. Kampányra ugyanaz, mint a többi esetben: passzív szemlélődés.

Magyarul: tessenek megnyugodni, nem fognak beletolni egy bűnbak szerepbe. A kisujjamat nem mozdítottam meg és nem is fogom, hogy bármiféle támogatást magam mögé megszerezzek, és korábbi szándékomat az egyedül indulásra épp emiatt VISSZAVONOM. A Nyolckerrel való dolgom régen kezdődött, és olyan szerelem ami egy életen át tart. Ráérek, mindenki döntsön ahogy jólesik, aztán mérkőzzön meg, aztán majd az eredmények ismeretében visszatérünk a mostani okoskodásokra meg okoskodókra. Nem fogok a DK ellen elindulni és kampányolni semilyen esetben, nyugi.

Na, akkor ennyit a mindenáron való polgármesteri ambícióimról...

Egy egészséges szervezet

Az emberi test és egy párt nem sok mindenben különbözik egymástól, nyelvünk is ugyanazt a szót használja mindkét esetben: szervezet. És egy szervezet állapotát mi sem mutatja meg jobban, mint a külvilágból jövő ingerekre adott reakciója. Jelentem, a DK egészséges.

Az életképest és életképtelent nem az különbözteti meg egymástól, hogy adott pillanatban milyennek látszik kívülről, hanem az, hogy működés közben, a környezetével kölcsönhatásba lépve milyen reakciókat ad. Ha rugalmasan, és nyitottan reagál a külvilágra, akkor megmarad, ha meg nem, akkor elpusztul, egyszerű ez. A politikai szervezetek pedig aztán különösen kitettek a külvilági ingereknek, hisz épp erre jönnek létre. Számukra a külvilág az maga a társadalom, és az a párt lesz sikeres, amelyik az abból jövő ingerekre nyitottan és kiszámíthatóan reagál. A mai magyar politika rákfenéje éppen ez: csupa beteg szervezet versenyez egymással, bezárkozó, változásképtelen alakulatok, így aztán a szerencsétlen honfitárs inkább elfordul a politikától, mintsem részt venne közügyeink alakításában. És ha egyszercsak feltűnik végre egy egészséges alakulat, az biz sikerre ítéltetik.

Sokan bízunk abban, hogy a DK lesz ez az egészséges szervezet. Blogom olvasótáborának zöme nem DK-s, hanem olyan demokrata, aki a DK-ra szavaz, mindaddig, amíg az egészséges. És igen valószínű, hogy azért választottak engem mindennapi szellemi táplálékuknak, mert azonosulnak azzal az elvi megközelítésmóddal, ami a sajátom. És ugyanilyen valószínű, hogy épp azáltal váltak DK szavazóvá, mert írásaimból az jött le Nekik: a DK az egy jó dolog. És mikor kritikákat fogalmazok meg, mikor az elvek és a gyakorlat eltéréseit kipécézem, akkor nem teszek mást, mint olvasótáborom igényeit közvetítem. És mindaddig, amíg az általam kibocsátott külső ingerekre a DK úgy reagál, mint egy egészséges szervezet, addig magam és olvasótáborom is nyugodtan és meggyőződésből támogathatja.

A tegnapi nap két írása olyan inger volt, amire minden más párt elzárkózással reagált volna, és ezt évek tapasztalata alapján mondom. A legnehezebb kihívás egy szervezet számára mindig a belső probléma: nem lehet elhajolni, kitérni egy külső hatás elől, azzal a betegséggel bizony belül kell megküzdeni: letokolni, kilökni, de egy biztos: az úgy nem maradhat. Szervezetidegen működések vagy saját képükre formálják magát a szervezetet is, és akkor annak pusztulás a vége, vagy legyűrésre kerülnek, nincs harmadik út az erdőn át. És egy nyitottságában és demokrataságában vonzó szervezet mindaddig egészséges is marad, míg e két alapértékét a hétköznapi gyakorlatban is minden pillanatban alkalmazza. Nyitottnak és demokratának lenni persze a legnehezebb dolog, pláne a ma Magyarországának bezárkózó és megalkuvó légkörében. De el kell dönteni: Új Politikát akar-e a DK, és azt következetesen végigvive a maga képére formálni az Ország jövőjét, vagy pedig besorol a többi beteg alakzat közé. Előbbi folyamatos konfliktusokkal jár, utóbbi pedig langymeleg kényelemmel. Ám csak az előbbi lehet sikeres, utóbbi pedig nem vezet sehova.

Írásaim fogadtatása mindig összképet ad a DK állapotáról. Olvasóim harmada a fészbukról jön, az ottani megosztási, elérési adatok, az egyes csoportokban kialakuló álláspontok és még ezer egyéb információ egy igen nagy mintás közvéleménykutatást raknak össze. És a helyzet egyértelmű: a DK netes közvéleménye kiütéses fölénnyel támogatja a szabad véleménynyilvánítás konzekvens biztosítását, és a bárki által gyakorolt báminemű önkényt elutasítja. Hogy az arányokat érzékeltessem: 90:10, ami azért elég egyértelmű, gondolom. Tulajdonképpen magáról az elvről igazi vita ki sem alakult, a kisebbségi véleményt hordozók sem vitatták az elv helyességét, hanem csak megpróbálták érzelmi irányba vinni a témát. Pont olyan reakciókat adtak, mint hasonló esetekben az MSZP adott: zárjunk össze, kinek jó ez, ki a fene ez a szabó, hogy itt beleugasson a dolgainkba, meg biztos valami sötét érdek mozgatja. A dolog szépsége pont abban van, hogy nemkicsit, hanem nagyon más reakciót adott a DK, mint az MSZP szokott ilyenkor. A Szegfűknél a döntő többség mindig megkajálta ezeket a törzsi rítusokat és összezárt, a DK-nál meg a döntő többség pont ellenkezőleg: elvi vitaként és nem személyes ügyként kezelte az írásaimat.

Pedig a tegnapi ingernél erősebb már nem fogja érni a DK-t: ha a belső problémára ilyen nyitottan tudott reagálni, akkor aligha kell bármiféle külső hatástól tartania. Tulajdonképpen mindössze egy napba telt, hogy a Szegfűszerű befelé forduló, összezárós viselkedést letokolja: annak pár hangadója képtelen volt tömeget létrehozni, pedig folyamatosan járkáltak kiscsapatban mindenfelé. Csakhát nem hogy nem rezonált rájuk a DK Közössége, hanem inkább hűvös távolságtartással szemlélte, ahogy ugyanazok vándorolnak csoportról csoportra, hátha soknak látszanak. Nem látszottak annak. Valószínűleg maguk is érezték, hogy nem rezonál a magatartásuk a nettérben, mert a nap végére összegyűltek végül saját barlangjukba, hogy valahogy megvigasztalják egymást a nyilvánvaló kudarcért. És pont ezt nevezik orvoséknál letokolódásnak: mikor a szervezet elszigetel egy Tőle idegen magatartást. Mint egyébként szokott lényegi cikkeknél, itt is megjelentek a Blogon a névtelenség homályába burkolózó mocskolódók, ebből meg aztán végképp nyilvánvaló lett a témafelvetés helyessége.

Szóval a lényeg: a Demokratikus Koalíció egészséges szervezet, képes erős ingerekre is nyitottan és kiszámíthatóan reagálni, így aztán bátran állhat a következő megmérettetések elé. Az elvi kérdés gyakorlati példáját pedig most egy időre lezárom: a konkrét ügy az Etikai Bizottságra tartozik innentől. A tegnapi történések pedig megkönnyítették állításaim bizonyítását: mikor a kudarcot szenvedett csoport végül begyűlt esti kibeszélésre, minden olyan dolgot tömegesen csináltak, amit magam hibaként fölróttam Nekik. Nem kellett mást tennem, mint folyamatosan képernyőmentéseket csinálnom, és ott van egyszerűen, sallangmentesen a valóság tényszerű bizonyítéka. Úgyhogy e téma lezárásaként most szépen fölrakom esti beszélgetésüket, aztán tessenek megítélni, hogy igazak voltak-e állításaim. Érdemes végigböngészni, kordokumentum.

Egy gyógyult betegség kórlapja.